Meggyőződésem, hogy mindenkit csaltak már meg. Vagy épp most teszik, vagy meg fogják tenni, a jövőben, valamikor. Az, hogy egy gondolattal, nézéssel, csókkal, egyszeri szexuális együttléttel, vagy hosszabb szeretői viszonnyal, már más kérdés. Teljesen egyéni, hogy ki mit tart megcsalásnak, az viszont örvendetes, ha párkapcsolatban tisztázott, hogy melyik félnek, hol húzódik az a határ. Még örvendetesebb, ha nagyjából ugyanott. Általánosságban azonban elmondható, hogy amíg a pasik érzékenyebbek a fizikai megcsalásra, a testiségre, a csajok inkább az érzelmi megcsalástól félnek. Emlékszem, életem első komolyabb szerelmi csalódására 25 évesen, amikor az akkor eszményinek gondolt férfim – akivel szerelmesen turbékoltunk fél évig, szövögettük az álmokat a közös jövőnkről, szép családunkról – szóval, amikor ennek a fickónak a kolléganője megkeresett, hogy „női együttérzésből” közölje velem, lefeküdt a pasimmal, nem is egyszer. Nem esett jól. És nem azért, mert a barátom nem mondta el. Már akkor is azt gondoltam, hogy aminek nincs jelentősége, arról ne is tudjak, és legyen annyira tapintatos és diszkrét, hogy sose derüljön ki. Az bántott, hogy nyilván az a lány máshova tette a közöttük lévő viszonyrendszert, valamit ígérhettek neki, amit nem kapott meg és dühös lett, ezért terített. Valószínű hitegették, mert ha nem így lett volna, és tisztázva lett volna, hogy miről szól a kapcsolat, eszébe se jutott volna megkeresni engem. Az árulás bántott. Vajon hányszor hazudott, miért nem tud épp hazajönni munka után, velem lenni, hányszor mondott mást, mint ahogy valóban volt?! Ma már sok dolgot máshogy tennék hasonló helyzetben (például, ha nem tudok legbelül túllépni az eseten, nem fogadnám vissza), de ami a legfontosabb, hogy nem engedném, hogy a saját önértékelésem csorbuljon, nem azzal a címkével tenném az agyam egyik hátsó polcára az esetet, hogy „mert nem voltál elég jó.” Ma már tudom, hogy a megcsalás legtöbbször nem a megcsalt félről szól, és nem kell, hogy feltétlenül együtt járjon a szakítással, valamint, hogy megcsalni valakit szimpla árulással is lehet- bármilyen testiség nélkül.
Barátnőimnek szoktam mondani, hogy bölcs nő nem akar mindent tudni. Ügyfeleimtől kérdezem, hogy na és akkor mi van, mi lenne? Mi változna, ha valamit olvasna, látna, hallana? Tényleg szeretné ezt? A lányomnak pedig majd sokat fogom olvasni „A kékszakállú herceg várát”, azt hiszem.
A legjobb tanítást ebben a témában Demján Sándortól kaptam, amikor a férjemmel még csak jártunk, és búgtunk, mint egy gerlepár, Sándor mellett pedig ott állt elbűvölő, és kedves felesége. „Juditkám, tudja maga, mi a hosszú házasság titka? Ezt mondtam a feleségemnek is, mikor megismertem, 50 évvel ezelőtt. „Drágám, sose kérdezd, kivel vacsoráztam, és ígérem, mindig veled fogok reggelizni!”
Hát ennyi. ;)
