Hozzáállás kérdése

Coachosan, kócosan - www.attitudcoaching.hu

Kilépés a játszmákból

2018. február 26. 11:40 - Cene Judit

„A családban azt kell mondani a nagypapa születésnapján, aki egy alkoholista disznó, hogy tisztelettel köszöntünk nagyapa, de jó, hogy közöttünk vagy - és csak magunkban tehetjük hozzá: milyen jó, hogy ma még nem hánytál az asztalra. A nagypapa meg két böffentés között azt mondja, milyen jó érzés, hogy így tiszteltek engem, milyen nagyszerű családom van! Ez a játszma. Úgy kell tenni a munkahelyen is, mintha a főnököt tisztelnéd, a főnök meg úgy tesz, mintha ő mindentudó lenne. Egy belgyógyász professzor úgy viselkedik, mintha nem azért lenne a posztján, mert jó szervező és kiváló nexusai vannak, hanem mert ő a legjobb belgyógyász az országban. Lehet valaki egyszerre a legjobb endokrinológus, a legjobb pulmonológus és a legjobb gasztroenterológus? Dehogy lehet! De a viziten ezt kell játszania. Elöl megy, persze Scholl papucsban, hogy magasabbnak látsszon, nyakában lóg a fonendoszkópja, nehogy azt higgyék, hogy ő a műtősfiú. A zsebébe is tehetné, ott sokkal nagyobb biztonságban lenne, de a fonendoszkóp a játszma része, az orvosi fölény tartozéka.. Sokszor elmesélem, hogy életemben egyszer voltam szülői értekezleten: először és utoljára. Büszke apaként bemasíroztam az iskolába, beültettek az egyik padba, majd jött a begyes, nagyon csinos tanítónő, felment a katedrára, és kiokosított bennünket. Néztem ezt a szegény lányt, hogy ez is elveszett az emberi kommunikáció számára, már csak fölülről lefelé tud beszélni. A katedra tönkretette, mint ahogy nagyon sok pedagógust, orvost, pszichológust tönkretesz, hogy mindig kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekkel kerül kapcsolatba, és egy idő után észre sem veszi, hogy ez csak szituatív fölény, hanem azt gondolja, ő olyan nagyszerű ember, aki mindenkinél magasabb rendű. Visszatérve a tanító nénire, miután elmondta a nagymonológját, kegyesen intett, hogy lehet kérdezni. Én is jelentkeztem, és azt kérdeztem, hogy miért csak a hosszú szünetben ehetik meg a gyerekek a tízóraijukat, miért nem akkor, amikor éhesek. Ez azért van így, apuka, mert nálunk ez így szokás - mondta a tanító néni, körülbelül olyan hangsúllyal, ahogy az értelmi fogyatékosokhoz szoktak beszélni. Nehéz helyzetbe kerültem: belemegyek-e a szokásos játszmába szülő és pedagógus között? Mivel végül mindig a sátáni énem győz, úgy döntöttem, hogy nem megyek bele. Azt mondtam neki: Drága asszonyom, apukának engem utoljára a rossz lányok szólítottak az Arizonában: „Apukám, van pénzed? Gyere be egy boldog öt percre1 /' Persze, mint az várható volt, óriási botrány tört ki. Én azonban még a saját klinikai osztályomon sem tűrtem az apukázást, anyukázást, mert szerintem Magyarországon úgy szólítják meg az embereket, hogy uram és asszonyom. A kiszolgáltatottakkal ugyanis azért bánnak így, azért vonják bele őket ezekbe a játszmákba, hogy fölénybe kerüljenek velük szemben. ..Ha kilép valaki a játszma keretei közül, abban a pillanatban egy agressziótömeg zúdul rá, amiért nem megy be abba a hazug szereposztásba, amiben élnie kell betegnek, gyereknek, feleségnek, férjnek, beosztottnak. Ha kilép, akkor baj lesz.” (Popper Péter: Lélekrágcsálók)

Kapcsolatainkban rengeteg játszmában veszünk részt. A játszma nem más, mint automatikus reakciók összessége, előre megírt jelenet a társas érintkezéseinkben. Olyan visszatérő, negatív érzelmi eseménysor, amelyet unásig ismerünk, már-már előre tudjuk, hogyan fog végbemenni. A játszmázás állandó hadviselést jelent, ami rengeteg energiát vesz ki belőlünk, ha pedig mi vagyunk az alárendelt a játszmában, az folyamatos feszültséget, rossz érzést okoz, alaptalanul.

Egy játszmából való kilépéshez először fel kell azt ismerni és meg kell érteni. Ehhez elengedhetetlen a tudatos önismeret, hogy tudjuk, hogyan reagálunk bizonyos szituációkban. Egy coach segíthet abban, hogy rájöjj, hol vagy bevonható egy adott játszmába, majd megtaláld az okát és közösen feloldjátok azt. Ha a nyomógombokat megszűntetitek, nem lesz mit megnyomni többé..

 Ha van kedved ránézni miért alakulnak ki játszmahelyzetek az életedben és hogyan tudsz védekezni ellenük, hívj, segítek!

Cene Judit / 06 30 352 1050

17190735_1119353454860386_7824127403158332860_n.jpg

Szólj hozzá!

Bölcs nő nem akar mindent tudni

2017. október 10. 13:57 - Cene Judit

Meggyőződésem, hogy mindenkit csaltak már meg. Vagy épp most teszik, vagy meg fogják tenni, a jövőben, valamikor. Az, hogy egy gondolattal, nézéssel, csókkal, egyszeri szexuális együttléttel, vagy hosszabb szeretői viszonnyal, már más kérdés. Teljesen egyéni, hogy ki mit tart megcsalásnak, az viszont örvendetes, ha párkapcsolatban tisztázott, hogy melyik félnek, hol húzódik az a határ. Még örvendetesebb, ha nagyjából ugyanott. Általánosságban azonban elmondható, hogy amíg a pasik érzékenyebbek a fizikai megcsalásra, a testiségre, a csajok inkább az érzelmi megcsalástól félnek. Emlékszem, életem első komolyabb szerelmi csalódására 25 évesen, amikor az akkor eszményinek gondolt férfim – akivel szerelmesen turbékoltunk fél évig, szövögettük az álmokat a közös jövőnkről, szép családunkról – szóval, amikor ennek a fickónak a kolléganője megkeresett, hogy „női együttérzésből” közölje velem, lefeküdt a pasimmal, nem is egyszer.  Nem esett jól. És nem azért, mert a barátom nem mondta el. Már akkor is azt gondoltam, hogy aminek nincs jelentősége, arról ne is tudjak, és legyen annyira tapintatos és diszkrét, hogy sose derüljön ki. Az bántott, hogy nyilván az a lány máshova tette a közöttük lévő viszonyrendszert, valamit ígérhettek neki, amit nem kapott meg és dühös lett, ezért terített. Valószínű hitegették, mert ha nem így lett volna, és tisztázva lett volna, hogy miről szól a kapcsolat, eszébe se jutott volna megkeresni engem. Az árulás bántott. Vajon hányszor hazudott, miért nem tud épp hazajönni munka után, velem lenni, hányszor mondott mást, mint ahogy valóban volt?! Ma már sok dolgot máshogy tennék hasonló helyzetben (például, ha nem tudok legbelül túllépni az eseten, nem fogadnám vissza), de ami a legfontosabb, hogy nem engedném, hogy a saját önértékelésem csorbuljon, nem azzal a címkével tenném az agyam egyik hátsó polcára az esetet, hogy „mert nem voltál elég jó.”  Ma már tudom, hogy a megcsalás legtöbbször nem a megcsalt félről szól, és nem kell, hogy feltétlenül együtt járjon a szakítással, valamint, hogy megcsalni valakit szimpla árulással is lehet- bármilyen testiség nélkül.

Barátnőimnek szoktam mondani, hogy bölcs nő nem akar mindent tudni. Ügyfeleimtől kérdezem, hogy na és akkor mi van, mi lenne? Mi változna, ha valamit olvasna, látna, hallana? Tényleg szeretné ezt? A lányomnak pedig majd sokat fogom olvasni „A kékszakállú herceg várát”, azt hiszem.

A legjobb tanítást ebben a témában Demján Sándortól kaptam, amikor a férjemmel még csak jártunk, és búgtunk, mint egy gerlepár, Sándor mellett pedig ott állt elbűvölő, és kedves felesége. „Juditkám, tudja maga, mi a hosszú házasság titka? Ezt mondtam a feleségemnek is, mikor megismertem, 50 évvel ezelőtt. „Drágám, sose kérdezd, kivel vacsoráztam, és ígérem, mindig veled fogok reggelizni!”

Hát ennyi. ;)

379253_607707132578242_1537227208_n.jpg

Szólj hozzá!

Business vs. life coaching

2017. október 03. 11:06 - Cene Judit

Gyakran előfordul, hogy kérdezik tőlem, mi a különbség a business és a life coaching között, miért az egyik és miért a másik. A teljesség igénye nélkül íme egy rövid kis összefoglaló.

A business coaching során a cél, hogy a coachee üzleti teljesítményét vagy képességét javítsuk, általában vezetői szinten, (nagy)vállalati környezetben, a life coaching folyamat inkább a magánéletbeli elakadások esetén segít. Természetesen ez is érinthet karrierbeli elakadásokat, de az egyén szempontjából, életútján keresztül térképezi fel a helyzetet.
 

  1. Business coaching területen belül beszélhetünk corporate coachingról, amikor a megrendelő és a kliens személye nem ugyanaz. Általában a cégvezető/tulajdonos dönti el, hogy egy alkalmazottja mellé coachot fogad, az alkalmazott és a vezető együtt állatja fel a célt. A corporate coaching Magyarországon főleg a nagyvállalati kultúrára jellemző, kis- és középvállalkozások ritkábban vesznek igénybe coaching szolgáltatást. Ez a tendencia is változni látszik azonban, hiszen sok cég kezdi belátni, hogy költséghatékonyabb és energia takarékosabb coach-ot alkalmazni, mint a folyamatosan a toborzással és kiválasztással bajlódni, illetve szakmai kompetenciák hiányában nagyobb veszteségeket elkönyvelni.Persze lehet olyan is, hogy egy vezető a egyéni ülés részeként keresi meg a coach-ot, vállalattól függetlenül szeretne bizonyos üzleti területeken fejlődni. Talán mondhatjuk, hogy hál' Istennek, egyre több ilyen tudatos vezető van hazánkban. Life coaching esetén a célt maga a coachee állítja, ő keresi fel a coachot, tehát a megrendelő és a kliens minden esetben egy és ugyanaz.
  2. A módszer és a kérdezés techinka business coaching és a life coaching esetében is hasonló, a témákban lehetnek eltérések.
     

Business coaching témák például:

  1. Önismeretfejlesztés
  2. Idő menedzsment
  3. Konfliktuskezelés
  4. Stresszkezelés
  5. Feladatok delegálása
  6. Vezetői kompetenciák fejlesztése
  7. Munkahelyi kiégés
  8. Prezentációs készségek javítása

Life coaching témák például:

  1. Önismeretfejlesztés
  2. Önbizalomnövelés
  3. Munka-magánélet egyensúly
  4. Randizás
  5. Párkapcsolat
  6. Szakítás feldolgozása
  7. Szülő-gyermek kapcsolat
  8. Midlife crisis
  9. Nagyobb motiváltság
  10. Karrierváltás
  11. Vállalkozóvá válás

 Jelenleg life coach témákkal kereshetsz engem, aminek keretében természetesen a karrieredben történő dilemmákat is megvizsgálhatjuk. 

life-coaching-full.jpg

Szólj hozzá!

Nők a liftben, és liften kívül, avagy lift your spirit!

2017. szeptember 28. 14:18 - Cene Judit

Múltkor kérdezte tőlem egy kolléga, hogy mi a specifikációm coachként. A helyzet klasszikus elevator pitch volt, amikor egy liftútnyi időd, azaz kb. 30 mp-ed van arra, hogy néhány mondatban prezentáld magad egy idegen embernek, bemutasd, amivel foglalkozol. Meglepő módon, ennél rövidebb idő alatt bukott ki belőlem a válasz, egy olyan szóösszetétel, amit ha pár éve valaki más szájából hallok, biztosan cinikusan vigyorogtam is volna mellé. Azt bírtam ugyanis felelni, hogy női életvezetési kérdésekkel foglalkozom, női coach vagyok.

Amikor fél éve elindítottam a vállalkozásomat és ezt az oldalt a blogommal, direkt nem határoztam meg semmilyen konkrét területet vagy kizárólagosságot, mert időt akartam adni magamnak, hogy belülről érjen meg az, amit a legszívesebben csinálok, amiben hiteles tudok lenni. Illetve azt is gondoltam, hogy „ki fogja dobni a gép”, azaz, ha szívből és legjobb tudásom szerint végzem a munkám, rövid idő után látni fogom, milyen életterületek segítésében vagyok a leginkább otthon, mely témákban tudok az ügyfeleimnél a leggyorsabban és leghatékonyabban eredményeket elérni.

Annak ellenére, hogy nemtől és kortól függetlenül, mind magánéleti úgy karriert érintő kérdésekben kerestek meg emberek az elmúlt időszakban, mostanra azt mondhatom, hogy leginkább a női élet kihívásainak kezelésére szakosodtam. A női életciklus különböző problémáinak feldolgozásában tudok segíteni, a személyes önmegvalósításban, a tehetség- és örömalapú munkairány megtalálásában, a család-karrier közötti egyensúly megtalálásában. A beépült hitrendszeri minták, a tudattalanba íródott és onnan előhívott női nemi szerepek miatt nagyon sok nő szenved. Főleg, ha ezek a minták önkorlátozó hiedelmekké fajultak az évek során, és elbújtak mögöttük a valós vágyak, célok, kompetenciák.

Minden életciklus más-más kérdést vet fel, de mindegy, hogy karrierválasztásról, párkeresésről, válásról, újrakezdésről, párkapcsolati problémákról beszélünk, mindegyiket áthatja az, hogy nőként hogyan tudunk kiteljesedni, hogyan tudjuk jól megélni a nőiségünket a mindennapok során. Az asszertív kommunikációt (ami sokat segít a férfiakkal történő hatékonyabb kommunikációban is), a játszmák nélküli kapcsolatok fenntartását, a stressz kezelést is tanulni lehet, ebben is segítek.

Várlak szeretettel, ha

  • női énképedet szeretnéd fejleszteni
  • szeretnéd a saját erőforrásaidat megismerni, megtanulni őket jól használni
  • hosszú idő óta vársz valami normális pasira, de elképzelésed sincs miért mindig a pernahejderek/családosok/kisfiúk találnak meg
  • keresed az önbizalmad, és vele együtt egy épkézláb párkapcsolatot is
  • párkapcsolati problémáid vannak, meggyőződésed, hogy a fickód egy másik bolygóról származik
  • életszervezési készségeikben szeretnél fejlődni: önmenedzsment, személyes imidzs, személyes hatékonyság, időgazdálkodás, pénzügyi dilemmák stb.
  • női vezető vagy, keresed az egyensúlyt a munkád és a magánéleted között
  • újrakezdő vagy, válás/szakítás után vennél egy nagy levegőt, újból munkába álláson töröd a fejed
  • a munkahelyeden a motivációd a nullához korrelál
  • karriert váltanál, de számos dologban bizonytalan vagy
  • kismama vagy és úgy érzed kissé eltévedtél az anya-feleség-nő bermuda háromszögben

 

17cd2a2833d126fb1cee65a1d922b789.jpg

Szólj hozzá!

pöti malőr

2017. szeptember 21. 18:07 - Cene Judit

Jó régen nem posztoltam, közben persze dolgoztam ezerrel, találkoztam régi és új ügyfelekkel, csupán az írásig nem jutottam el.

Mióta emberekkel foglalkozom, sokkal érzékenyebbek a szenzorjaim a tipikusan coach-olható élethelyzetekre, azaz könnyebben észreveszek olyan szituációkat, amikor az illetőnek nagyon jól jöhet, jöhetne, (szerencsétlenebb helyzetben jöhetett volna) néhány óra beszélgetés egy szakemberrel. Ennek mentén, más szemüveggel nézem a közszereplők megnyilvánulásait is, már amennyi eljut hozzám belőlük, mert a tv nézési szokásaim például finoman szólva is gyérek.

Bármilyen közhelyes is ezt leírni, aki dolgozik, hibázik. Az a nem mindegy, hogy egy adott hibázást hova teszünk fejben, hogyan tudunk vele elszámolni, mennyire tudjuk közben megtartani magunkat, önostorozás, mások indokolatlan hibáztatása nélkül. Ha pedig úgy alakul, hogy a hibázás helyrehozhatatlan, végzetes, mennyire tudjuk elrakni belőle a saját „jónkat”, hogyan találjuk meg azt a pontot, ami előrevisz a helyzetből. Ebben segíthet egy coach. Saját praxisomban ezt kiegészítem a sokéves marketing-kommunikációs tapasztalatommal is, és ha helyzet van, segítek kicsit a personal brandinget is helyre rakni. Az énmárka építés egyik fontos része a kommunikáció, fenti példánál maradva, az is coach helyzet lehet például, hogy hogyan lehet egy végzetesnek tűnő megbotlást annyira asszertívan és hitelesen kommunikálni, hogy az illető szerencsésen jöjjön ki belőle. Vagy mondjuk úgy, a helyzethez képest a legszerencsésebben.

Se kutyám, se macskám a Demcsák Zsuzsa, nincs is itt a helye és nem is vagyok kompetens, hogy szakmailag bármit mondjak róla, de egy biztos: ma reggelre megsajnáltam. Sajnálom, hogy a kritikus pillanatban nem volt mellette segítő: egy coach, vagy egy kommunikációs szakember (pszichológust azért nem írnék, mert nem ismerem őt).

Demcsák nem azért lett antipatikus, mert hibázott. Meggyőződésem, hogy még az internet legaljasabb trolljai, legnagyobb kanapéharcosai is elengedték volna a torkát, sőt, sajnálatból adódó tömeges szimpátiára is számíthatott volna napokon belül. Az sikerült rendkívül szerencsétlenre, ahogy ő maga kommunikálta az ügyet, az „én mondtam fel, nem ők küldtek el” történet. Külső szemlélőnek itt kilóg a lóláb, disszonáns, legkevésbé sem szimpatikus ez az attitűd.

Ha üléseken olyan mondatokat hallok, hogy „Szakítottunk. De én hagytam el őt, nem ő engem!” „Elválunk. De én adtam be a válópert és nem ő.” „Már nem dolgozom ott. Én mondtam fel, nem ők nekem!”, akkor tudom, hogy itt még dolog van. Sok-sok belső munka, félelmek és frusztráció leküzdése.  A legjobb viszont az, hogy sosem késő! Ha úgy érzed, hogy kilátástalannak tűnő munkahelyi vagy magánéleti slamasztikába kerültél, esetleg csináltál valamit, amit nagyon megbántál, hívj, beszélgessünk, segítek.

(Zsuzsának meg a legjobbakat kívánom!)

d8f966c7-916a-4753-ac83-5d38d1fb530b-original.jpeg

Szólj hozzá!

„Nem a hordó a lényeg, hanem a csap, alatta!”

2017. július 31. 21:46 - Cene Judit

Mondta kaján vigyorral múltkor az egyik jóképű és sármos férfi ismerősöm, amikor egy baráti összejövetelen a harminc feletti elpocakosodásról beszélgettünk.

Nyilván jót röhögtünk az egészen, és zártuk is a témát, engem viszont azóta sem hagy nyugodni egy gondolat.

Valóban, soha nem hallottam még olyat a barátnőimtől, női ügyfeleimtől, hogy valamelyik –egyébként kiszemelt- pasi azért nem jöhet számításba, mert van egy kis pocakja, nem elég nagy a bicepsze, vagy nem túl széles a háta. Mi, nők, ezzel elnézőek vagyunk, és most nem a sugar daddy kapcsolatokra gondolok. Ellenben, számtalan férfi ismerősöm használ olyan kifejezéseket egyébként nem kövér, vonzó, ápolt, kedves és szép nőkre, hogy „Ja, a Juli? Háát van mit fogni rajta / töltött galamb / jó nagy kofferja van / jól néz ki, de elég husi / szülés után elhagyta magát / stb…" Mindezt azért, mert az illető hölgy esetleg nem hozza a 60-90-60 ideált. Hogy mindezt elcsépelt módon csak a média és reklámok számlájára lehet írni? Nem hiszem. De nem is ezzel van a gondom, hanem azzal, hogy sokszor, sőt legtöbbször, olyan pasik mondják mindezt, akik teste finoman szólva sem Matthew McConaughey-ével vetekszik.

A legtöbb nőismerősöm elégedetlen testképével, függetlenül attól, hogy van-e rá valós oka. Na persze papírforma szerint van, mert átlagban a 170 centijükhöz valóban nem 36-os méretet hordanak, D kosaras melltartókkal. Szinte nincs olyan nő körülöttem, aki napi szinten ne diétázna, követne valamilyen fogyókúrás trendet, vagy ne járna futni, jógázni, bármit sportolni. Ma épp én is azon lamentáltam, hogy vajon normális –e az, hogy lelkiismeret furdalást érzek, amiért tegnap délután megettem egy fél lángost Normafán? Hogy automatikusan plusz két edzést iktattam be, amiért múlt héten jött anyukám, és uzsonnára palacsintával készült? És hogy lehet az, hogy a legtöbb pasinak hasonló még csak meg sem fordul a fejében?

Minden tiszteletem azoké a nőké, akik minden mentesen étkeznek. A folyton szénhidrátot számlálóké, a cukor-liszt-glutén-laktózmentesen étkezőké, a feldolgozott húst kerülőké, a ketogén diétát követőké, stb.. Azoké is, akik kényszerűségből étkeznek mentesen, mondjuk táplálék allergia miatt, és azoké is, akik azért teszik mindezt, hogy egyre kevesebbet mutasson a mérleg nyelve. Persze ugyanez vonatkozik a férfiakra is, csak belőlük kevesebb ilyet ismerek. Láthatatlan koronát tennék a fent említett nőtársaim fejére, a folyamatos önkontrollért, odafigyelésért. Könnyűnek tűnik elsőre, pedig nem túl szívderítő a város legjobb olasz éttermében tonhal salátát rendelni, családi rendezvényeken nokedli nélkül enni a csirkepaprikást, vagy a moziban mentes vizet kérni nasiként. Tudom, próbáltam én is, nem is ment sokáig, persze eredményes volt. Most is küzdök tovább, a heti három edzés alap, mert még mindig nem vagyok 58 kiló, valószínű sosem leszek, mert utoljára 18 évesen voltam annyi. Ezt nagyjából elfogadtam. Azt sosem fogom, hogy tojjuk le, mit mutat a tükör és éljen a belső béke, de azt sem, hogy nektek, drága férfiak mindent szabad, de velünk szigorúak vagytok.

Persze mi nők is tudunk gonoszkodni egymással. Lássuk be, azok a hölgyek hajlamosak hízásra, akik szeretnek enni. Akik szeretnek jót enni. Akik társasági eseményként és az ízek miatt esznek. Azok, akik azért étkeznek, hogy ne legyenek éhesek, vagy, hogy életfunkciójukat kielégítsék, mert ilyet is ismerek, (bárcsak én is ilyen lennék), azok valószínű sosem fognak elhízni. Utóbbi típusnak egyébként meggyőződésem, hogy születni kell, ezért nem fair tőlük, sem a genetikailag vékony testalkatú lányoktól, amikor a teltebb idomúakat kritizálják. Sokszor úgy, hogy életükben nem jártak még edzőteremben, és nem utasítottak vissza egyetlen szelet rántott húst sem.

Mindaz, amit ezzel az egésszel mondani akartam csak annyi, amit nagyjából alapvető mottómnak érzek a párkapcsolatokban is. Mindenki annyit várjon el, amit ő maga nyújtani tud. Ha pasiként különösen ügyelsz a testedre, az étkezésedre, izmaid szépen kidolgozottak és feszesek, akkor ugyanez elvárható fordítva is. Ha viszont a rendszeres testmozgás nem a barátod, kedvenc ebéded a McRoyal, az esti filmnézéshez pedig jégkrémet eszel pattogatott kukoricával, akkor csak egyet kérek: ne szólj be a csajoknak, a csajodnak, mert bármit mondd, nem azért csinálja a napi huszadik kitörést lábsúllyal mert annyira élvezi, sőt, még a quinoa sem finomabb a sültkrumplinál!

Coachként pedig annyit kérdeznék csak, te gyönyörű, nőies, önmagával folyton elégedetlen nő, hogy mesélj, mi változna, ha lemenne az a 10 kiló? Mit tudnál megvalósítani, amit most nem? Mi lenne más? Kik lennének büszkék rád? S lám.. lehet, hogy nem is azokkal a fránya kilókkal van a gond? :)

aputest-e1444114905757.jpg

Szólj hozzá!

Back to work

2017. július 24. 14:23 - Cene Judit

Bár a nyár még javában tombol, jelentem, részemről a hosszúra nyúlt vakációnak egy időre vége, és elkezdődtek újból a dolgos hétköznapok. Egyáltalán nem bánom, mert bár végtelen sok időt el tudnék tölteni egy ilyen flamingó matracon a Balatonon ringatózva, vagy kirándulva a Káli-medencében, este csodás borteraszokat tesztelgetve, hiányzott a coaching, hiányoznak a kedves ügyfeleim.  Igyekszem többet írni ide, és a facebookra is, sőt, ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnátok, ki vele, javasoljatok, örömmel veszem! Emellett frissen, üdén, újult erővel várok mindenkit szeretettel egyéni ülésekre, hisz tudjátok: néha mindannyian saját magunk agyára megyünk. Néha máséra is, brit tudósok ugyanis bebizonyították, hogy ez a kettő szorosan összefügg.  

e7d619012f34c5b04e2b62993fb979ac.jpg

Szólj hozzá!

Coaching folyamat - meddig tart?

2017. június 29. 14:43 - Cene Judit

Az elmúlt hónapban elmaradtam a blogom frissítésével, csak a fb-ra posztoltam, ezeket gyorsan bemásolom ide iis, minden kapcsolódik mindenhez, alapon...:)

Az első találkozásunkkor ügyfeleimnek azt szoktam mondani, hogy általában 5 alkalomra szerződünk. Nagyjából ez az az idő, ami egyes témák feldolgozásához szükséges, ennyi alkalom után „illendő” eljutnunk valahonnan, valahová. Mivel azonban minden eset egyedi, és mi is különbözőek vagyunk, nincsenek kőbe vésett szabályok. Lehet, hogy lezárnánk a folyamatot, de időközben új dilemmák törnek felszínre, új célokat kerülnek a látómezőbe, és folytatjuk a közös munkát. És olyan is lehet, hogy kevesebb találkozó szükséges. Van, hogy hamarabb kitisztul a kép, hogy csak pár lépéssel messzebbről kellett szemlélni az adott helyzetet, és megszületik az „AHA” érzés. Megerősítés, fókuszálás, priorizálás – sokszor „csak” ezek szükségesek ahhoz, hogy új perspektívából lássuk az életünket. A fentieket sosem a coach végzi, ugyanakkor egy coach számára nincs örömtelibb érzés megélni azt, mint amikor az ügyfele kisimul, mimikáján, arcvonásain, mozdulatain is tükröződik, hogy összeállt a kép, vágyak és választások összhangba kerültek, harmónia van. Ma ezt élhettem meg, kevesebb, mint öt alkalom után. Kicsit meg is hatódtam. Köszönöm!

half-full-half-empty.jpg

Szólj hozzá!

Hogyan NE veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt

2017. június 29. 14:42 - Cene Judit

Múltkor az egyik ügyfelem elragadtatva mesélt az új párkapcsolatáról, és arról, mit szeretne máshogy csinálni, mint korábban. Felismerte, hogy előző kapcsolataiban hajlamos volt saját igényeit, vágyait elhallgattatni, és addig tűrni, mígnem egy váratlan (talán nem is olyan nagy fajsúlyú) helyzet láthatatlan gyufaként lángra lobbantotta azt a bizonyos gyújtózsinórt, bombarobbanást és katasztrófát hagyva maga után. Ilyenkor általában már sajnálta korábbi -elegánsnak legkevésbé sem mondható-  kirohanását, de mindhiába: az aktuális férfit a bomba már egy másik univerzumba repítette. Szóval, abban kérte a segítségemet, hogy megtanuljon asszertívan kommunikálni, azaz úgy kifejezni az érzéseit, vágyait, hogy ne hibáztasson, zsaroljon, ne manipuláljon és közben a dolgok a szándékai szerint történjenek.

Orsi – nevezzük így- nagyon pontosan meg tudta fogalmazni, mit nem kedvel az új fickóban és azt is, hogy mi zavarja a jelenlegi helyzetben. Ebben mi nők, általában jók vagyunk. Abban is, hogy jórészt tudjuk, mit kellett VOLNA tennie, mondania emberünknek két nappal ezelőtt. Orsi is tudta ezt. Anélkül, hogy leírnám a történetüket, sejthető, hogy ügyfelem tele volt ellentmondásokkal, mármint ami az érzéseit illeti. Az ebből következő kommunikáció, illetve az, amilyen (ki nem mondott) elvárásokat támasztott az új lovagjával kapcsolatban pedig finoman szólva is kaotikusra sikeredett. Sok férfitől hallom, hogy nagyjából ezen a ponton offol bele először a kapcsolatba.

Ismerős, ugye? Nem szeretek általánosítani, de mondhatnám, hogy Orsi tipikus nő. Amikor arra tereltem a szót, hogy hogyan legyen ez másként, milyen helyzettel, végeredménnyel lenne elégedetett itt most, a jelenben, ügyfelem már csak hümmögni tudott, mély hallgatásba burkolózva. Pedig ez az alap. Hogyan tudnád helyesen kommunikálni, amit szeretnél, ha te sem tudod, mi az?

Az első lépés tehát az asszertív viselkedés felé, hogy tisztában legyél saját magaddal, illetve a cél állapottal, amit el szeretnél érni, amivel elégedett lennél. A coaching folyamatnak is mindig ez a legsarkalatosabb és legnehezebb pontja.  

Az asszertív kommunikáció azt jelenti, hogy nehéz érzelmi szituációban tudjuk meghallgatni a másikat, képesek vagyunk kifejezni igényeinket, véleményünket, (akár negatív) érzéseinket anélkül, hogy manipulatív, passzív vagy agresszív üzemmódba váltanánk. Ennek alapfeltétele, hogy a saját és a másik igényeit is respektáljuk, figyelembe vesszük mindkettőnk érdekeit.

Az asszertív kommunikáció egyik legnagyobb ajándéka, hogy mivel úgy fejezzük ki érzéseinket, hogy nem akarjuk manipulálni vagy kontrollálni a másikat, annak megváltoztatására sem törekszünk. Így magunknak és a másiknak is megengedjük, hogy az legyen, aki.

Pánikra semmi ok, a fentiek nem vele született képesség, tulajdonság, hanem általában tudatos munka eredménye. És mielőtt még azt gondolod, hogy jó, de így „te maradsz alul” (miben is? J), vagy hülyére vesznek majd, kihasználnak, hát elárulom, épp hogy nem. Az asszertív kommunikáció segítségével megtanulsz majd nemet mondani, határokat tartani anélkül, hogy megbántanál embereket, magabiztosabban lépsz fel a saját érdekeid érvényesítéséért, és még a kritikád is úgy bukik ki majd belőled, hogy értő fülekre talál.

A következő bejegyzésben gyakorlati példákkal jövök majd.

2637804_d20fa5aa0f09b7727d9bd03f56cbd4cd_wm.jpg

Szólj hozzá!

Tévhitek a lyukas lábbelikről, a suszterről és annak cipőjéről

2017. május 23. 00:33 - Cene Judit

Ha elromlik az autóm, elviszem szerelőhöz. Ha nem vagyok elégedett a kezemmel és azt szeretném, hogy csodás körmeim legyek, felkeresem a körmösöm. Ha kibicsaklott a bokám, elmegyek ortopédushoz, ha lázas vagyok, felhívom a háziorvosom. Ha fáj a lelkem, nem tudok feldolgozni valamit, elmegyek pszichológushoz. Ilyen egyszerű. Ezért nem értem, hogy ma, 2017-ben, miért tartják még mindig sokan a gyengeség jelének, titkolni valónak, vagy a „defektesek és gazdagok” sztárallűrjének, ha valaki a lelkével kapcsolatosan fordul segítséghez? Miért nem fogadjuk el, hogy lehet olyan, amikor a lelkünket kell gyógyítani? Ha nem ciki autószerelőhöz, fogorvoshoz, kozmetikushoz járni, miért ciki pszichológushoz? Ráadásul utóbbinál van még egy nagyon fontos faktor: itt segítséget csak akkor kaphatsz, ha te is beleállsz. Ha akarsz dolgozni magadon, úgy is, ha fájni fog. Nem elég „csak” kitenni az asztalra a lelked, ahogy tennéd ezt a kacsóiddal, vagy az autóddal. Ezért ez csak a bátrak műfaja.

A coachingnál fokozottabban így van ez, mert nem csupán elemezgetünk, feltárunk, hanem konkrét célokat fogalmazunk meg, lépéseket dolgozunk ki, ezeket helyezzük el térben és időben. Pontosabban Te. Helyetted a melót én nem tudom elvégezni, ahogyan egy dietetikus sem tud lefogyni helyetted. Rá tud világítani arra, mi az, amit máshogy kellene csinálnod, hogyan működik az emberi test, mi újság a táplálékbevitellel. Eredmény azonban csak akkor lesz, ha fejben már eldőlt nálad a dolog. Így van ez a coachinggal is. Ha nincs reális coaching cél, vagy kiderül, nem értél még meg a változásra, még jó így, azzal sincs semmi baj. Már az is szuper, hogy ezt felismerted, és talán nem nyomaszt annyira tovább! Ebben az esetben az én „kötelességem”, hogy mindezt monitorozzam, elmondjam neked, és találjunk egy új célt, vagy pihentessük addig a találkozókat, amíg igazán beérik benned, hogy tenni is akarsz az ügyért.

Bármilyen meglepő, a coach nem tud jobban céget vezetni, mint a cégvezető. Nem tudja jobban, mi az a BUBOR, mint egy banki felsővezető. Nálad jobban pedig biztosan nem tudja, hogyan lehetnél boldogabb! Abban tud segíteni az ügyfeleinek, hogy eredményesebbek, sikeresebbek, elégedettebbek legyenek. Azaz ki tudja hozni belőlük, belőled a legtöbbet!

És még valami: az autószerelőnek is romolhat el a saját kocsija, a belgyógyász is iszik whiskyt, a személyi edző is eszik néha pizzát, a pszichológusnak is mehet tönkre házassága, és a coach sem azért coach mert ő aztán annyira tudja a frankót, hogy mindig minden flottul megy az életében. (Csak mert ilyet is hallottam már.)

Jut eszembe: személyi edző. Elkezdtem edzőhöz járni, hogy legyen fix edzéstervem, amit akkor is végezhetek, ha épp lecsúszok valamelyik csoportos óráról, mondjuk a gyerekem akármije miatt. Heti háromszor pont azt csinálja velem fizikailag, amit én szoktam az ügyfeleimmel lelkileg. Hiszek neki, szerintem jobban tudja, mi kell az izmaimnak, mint én. Ciki? ;)

to-do-is-to-be_1.jpg

Szólj hozzá!