Ha elromlik az autóm, elviszem szerelőhöz. Ha nem vagyok elégedett a kezemmel és azt szeretném, hogy csodás körmeim legyek, felkeresem a körmösöm. Ha kibicsaklott a bokám, elmegyek ortopédushoz, ha lázas vagyok, felhívom a háziorvosom. Ha fáj a lelkem, nem tudok feldolgozni valamit, elmegyek pszichológushoz. Ilyen egyszerű. Ezért nem értem, hogy ma, 2017-ben, miért tartják még mindig sokan a gyengeség jelének, titkolni valónak, vagy a „defektesek és gazdagok” sztárallűrjének, ha valaki a lelkével kapcsolatosan fordul segítséghez? Miért nem fogadjuk el, hogy lehet olyan, amikor a lelkünket kell gyógyítani? Ha nem ciki autószerelőhöz, fogorvoshoz, kozmetikushoz járni, miért ciki pszichológushoz? Ráadásul utóbbinál van még egy nagyon fontos faktor: itt segítséget csak akkor kaphatsz, ha te is beleállsz. Ha akarsz dolgozni magadon, úgy is, ha fájni fog. Nem elég „csak” kitenni az asztalra a lelked, ahogy tennéd ezt a kacsóiddal, vagy az autóddal. Ezért ez csak a bátrak műfaja.

A coachingnál fokozottabban így van ez, mert nem csupán elemezgetünk, feltárunk, hanem konkrét célokat fogalmazunk meg, lépéseket dolgozunk ki, ezeket helyezzük el térben és időben. Pontosabban Te. Helyetted a melót én nem tudom elvégezni, ahogyan egy dietetikus sem tud lefogyni helyetted. Rá tud világítani arra, mi az, amit máshogy kellene csinálnod, hogyan működik az emberi test, mi újság a táplálékbevitellel. Eredmény azonban csak akkor lesz, ha fejben már eldőlt nálad a dolog. Így van ez a coachinggal is. Ha nincs reális coaching cél, vagy kiderül, nem értél még meg a változásra, még jó így, azzal sincs semmi baj. Már az is szuper, hogy ezt felismerted, és talán nem nyomaszt annyira tovább! Ebben az esetben az én „kötelességem”, hogy mindezt monitorozzam, elmondjam neked, és találjunk egy új célt, vagy pihentessük addig a találkozókat, amíg igazán beérik benned, hogy tenni is akarsz az ügyért.

Bármilyen meglepő, a coach nem tud jobban céget vezetni, mint a cégvezető. Nem tudja jobban, mi az a BUBOR, mint egy banki felsővezető. Nálad jobban pedig biztosan nem tudja, hogyan lehetnél boldogabb! Abban tud segíteni az ügyfeleinek, hogy eredményesebbek, sikeresebbek, elégedettebbek legyenek. Azaz ki tudja hozni belőlük, belőled a legtöbbet!

És még valami: az autószerelőnek is romolhat el a saját kocsija, a belgyógyász is iszik whiskyt, a személyi edző is eszik néha pizzát, a pszichológusnak is mehet tönkre házassága, és a coach sem azért coach mert ő aztán annyira tudja a frankót, hogy mindig minden flottul megy az életében. (Csak mert ilyet is hallottam már.)

Jut eszembe: személyi edző. Elkezdtem edzőhöz járni, hogy legyen fix edzéstervem, amit akkor is végezhetek, ha épp lecsúszok valamelyik csoportos óráról, mondjuk a gyerekem akármije miatt. Heti háromszor pont azt csinálja velem fizikailag, amit én szoktam az ügyfeleimmel lelkileg. Hiszek neki, szerintem jobban tudja, mi kell az izmaimnak, mint én. Ciki? ;)