Biztosan ti is ismertek olyan anyukás reakciókat, jellemző megnyilvánulásokat, amiktől feláll a szőr a hátatokon, sőt, már meg is fogadtátok, hogy „Na, ha egyszer gyerekem lesz, én ezt tuti nem így fogom csinálni” stb..

Aztán Gizike/Jancsika érkezése után is tartjátok magatokat a kiindulási alaphoz: jöhet a fanfár, hangos ováció, virágcsokor, gratuláció, miegymás.

De az is megtörténhet, hogy gyermeketek születése után a világ tutti frutti és púder illatúvá változott, és eldöntöttétek, hogy az életetek további részében csak anyaként vagytok hajlandóak definiálni önmagatokat, mindenféle kiemelt tiszteletet, megkülönböztetett státuszt várva – csak ezért – a környezetetektől.  Embertársaitokkal folytatott dialógusok jelenleg pelenkák mennyiségéről, benne lévő termések minőségéről, szopizásról, cicizésről, tejciről, tápiról és a babócáról szólnak, csak hogy egy kis ízelítőt adjak a lenti felsoroláson kívül. Üdvözítő kategória, amikor figyelve önmagatokat vagy a környezetetek jelzéseit, képesek vagytok humorral és egészséges öniróniával kezelni az „elmammerosodás” kezdő stádiumait.  Alapelvem, hogy amíg az ember képes saját magán nevetni, mindent megtett a mentális egészségének megőrzése érdekében.

Szóval, valamelyik nap azon gondolkodtam, melyek azok az „anyukás” kifejezések, attitűdbeli változások, amivel ki lehet kergetni a világból. Hogy még görbébb legyen a tükör, megkértem néhány, még nem gyerekes barátnőmet, hogy segítsenek a gyűjtésben. Milyen változást tartanak a legirritálóbbnak olyan nőismerőseik körében, akik nemrég szültek, vagy pici gyerekkel vannak otthon?

A lista összeállt, és jelentem, a sorszámok nem fokozatbeli különbséget jelentenek.

1. Gyerekünk becses nevének helyettesítése MINDEN ESETBEN – Manócska, babóca, babuci és társai – kábé olyan érzékeny gombot nyom meg, mint a „pocaklakó” vagy a „hurcizás”. Kőszívű némberként a gyerekemre néha „a gyerek” megnevezéssel utalok vissza, mondjuk az is igaz, hogy a pasimat/csávómat/barátomat sem hívtam sosem „páromnak”. (Tudományos kutatásaim arra vezetettek, hogy van összefüggés!)
2. AludTUNK, EttÜNK, IszizTÜNK, bekakálTUNK– mert miután gyerekünk lesz, ezt mi mind együtt csináljuk, ugye. Annyira beletrollkodnék, hogy „Te is?” de eddig még sikerült lakatot tenni a számra.
3. Facebook posztokban kép alá gyerek narráció – „Hmmm de finom ez a főzelék Ana, ugye kapok még?” – „mondja” a hat hónapos tarkóig spenótos Kittike. Ennek hardcore-abb változata, amikor a kollégádtól kapsz baby power pointot, tele gondolat – buborékokkal, és „Egy éves lettem” zárással.
4. Ha már facebook, akkor ugyanez a kategória ugyanazon tevékenységről közel ugyanolyan 8 képet posztolni, csak mert az elkövető nem tudja eldönteni, melyik képen szebb a gyerek. Pl: „Hintázunk” – 8 egyforma képen megörökítve
5. Mindig facebook: teljes cover- és profil fotó csere, csak a gyerek képével, amit illik hetente frissíteni. Itt is van durvított változat, amikor a nevét is átváltoztatja az illető és a gyerek nevet is beleteszi. (Pl: Kiss Katalin Kovács Kittike). Hiszen ő megszűnt önálló entitás lenni, ő és a gyereke egy és ugyanaz. Ezt tudja meg mindenki.
6. Gyerekkel nem rendelkező barátnőknek „Te ezt még nem értheted” „Majd megtudod, ha gyereked lesz” „Gyerekkel minden sokkal nehezebb” Ebben az az irritáló, hogy egyszerre panaszkodik, egyszerre meg jelzi beszédpartnerének, hogy az illető fényévekre van még ettől az „áldott” állapottól. Ez egyértelműen a „túl nehéz a Gucci láncom, húzza a nyakam” kategória. (Tudományos kutatásaim azt is bebizonyították, hogy aki azt mondja amíg egy gyereke van, neked meg nulla, hogy „Majd megtudod, hogy nem egyszerű, ha gyereked lesz” az, pár év múlva, amikor neki kettő van, neked meg egy, azt fogja mondani, hogy „Egy gyerek nem gyerek. Megtudnád, ha kettővel kellene bajlódnod..”)
7. Ugyanilyen barátnőknek „Te nem kaptál kedvet, naa???” kérdés feltevése, lehetőleg akkor, amikor az illetőnek évek óta nincs egy normális kapcsolata, és amúgy magának anyának sem volt apa előtt úgy 20 évig.
8. Soha többet rá nem érni, telefonhívásokra napokkal később reagálni, folyton gyerekkel takarózni, miközben „barátokat” már a gyerek első szülinapján óvodai ballagásra meghívni
9. Párhuzamos telefonálás – na ezzel is ki lehet kergetni a világból. Értem, hogy a gyereknek nem lehet megtanítani, hogy anya telefonál (DE), és folyton beszélgetni kell vele is, miközben a barátnő egy-egy mondatra 20 perceket vár a vonal túlsó végén (NEM). Akkor inkább beszéljünk később.
10. Egymást apának és anyának szólítani – ez is az a kategória, hogy annyira azonosulok a gyerekkel, hogy a férjem innentől kezdve nem Jóska, hanem Apa. Garantáltan a kapcsolat afrodiziákuma, libidó nővelő, a gyors és vad szex záloga.
11. Apropó, szex. Bár korábban sztendernek számító téma volt a barátnők körében, anyává válással megszűnik, mint társalgási téma, mert a gyermek kibújásával a vagina átminősül, egészen más, magasztosabb feladatokra hivatott.
12. „Ne fogd meg, nem szeret más kezében lenni” vagy „Hagyd, majd én bepelenkázom, mert te ezt még nem tudod” kijelentések. Az ilyen anya garantáltan control- freek is, egész biztos, hogy rajta kívül senki nem tudja a gyermekét megetetni, megfürdetni, stb..
13. Szülésélmények hosszú és részletes kifejtése, megbeszélése más anyukákkal, főleg olyan esetben, ha még nem szült nő is van a társaságban.
14. Fokozott cukisághajlam, ami az öltözködésben is megnyilvánul – A korábban egész csinosan öltözködő anyuka, hitelen állatmintás zoknira váltott, kiegészítői cukik és viccesek egyben.
15. Karácsonykor gyereket rénszarvasnak, húsvétkor nyúlnak öltözteni, így fotózkodni, mindezt posztolni. Tavaly figyeltem meg ezt az őrületet. Hát persze hogy mindez anyuka karácsonyi ajándék ötlete a rokonoknak, ugyanakkor szeretnék gratulálni annak a férfinak is, aki szó nélkül tűri, hogy norvég mintás, rénszarvasos Mark Darcy pulóverbe öltöztessék hangulat fokozás gyanánt.

Azzal kapcsolatban, hogy ki mennyire tudja megőrizni önmagát anyaként, mennyire van igénye arra, hogy szórakoztató, izgalmas felnőtt ember maradjon ebben a megváltozott élethelyzetben vagy mennyire empatikus nem gyerekesekkel kapcsolatban, nem feltétlenül csak alapintelligencia kérdése. Előfordulhat, hogy megborul az egyensúly, és elindul egyfajta elszeparálódás a külvilágtól, korábbi barátoktól, netalán férjtől/élettárstól, és csak a baba felé fordulás marad. Ilyenkor történhet meg könnyedén, hogy az apuka sem tudja megfogalmazni, hogy mi a probléma, esetleg csak érzi, hogy "kimarad", ki van szorítva a baba-mama szerelemből és lassan nem találja a helyét a saját otthonában. Legrosszabb esetben visszafordíthatatlan elhidegülés kezdődhet el.

Nem szégyen bevallani, hogy első gyerekes anyának lenni nem csupa rózsaszín/égszínkék álom, és bizony ki lehet borulni, meg lehet őrülni a sírós nappaloktól és az alvásmentes éjszakáktól, és be is lehet dilizni otthon, a négy fal között. Természetes érzések, csak tudni kell helyén kezelni őket. Ilyen esetben is jól jöhet egy coach, aki segít az édesanyának megbirkózni az új életfeladattal, és felfedezni újból az énhatárait.

www.attitudcoaching.hu