Múltkor az egyik ügyfelem elragadtatva mesélt az új párkapcsolatáról, és arról, mit szeretne máshogy csinálni, mint korábban. Felismerte, hogy előző kapcsolataiban hajlamos volt saját igényeit, vágyait elhallgattatni, és addig tűrni, mígnem egy váratlan (talán nem is olyan nagy fajsúlyú) helyzet láthatatlan gyufaként lángra lobbantotta azt a bizonyos gyújtózsinórt, bombarobbanást és katasztrófát hagyva maga után. Ilyenkor általában már sajnálta korábbi -elegánsnak legkevésbé sem mondható-  kirohanását, de mindhiába: az aktuális férfit a bomba már egy másik univerzumba repítette. Szóval, abban kérte a segítségemet, hogy megtanuljon asszertívan kommunikálni, azaz úgy kifejezni az érzéseit, vágyait, hogy ne hibáztasson, zsaroljon, ne manipuláljon és közben a dolgok a szándékai szerint történjenek.

Orsi – nevezzük így- nagyon pontosan meg tudta fogalmazni, mit nem kedvel az új fickóban és azt is, hogy mi zavarja a jelenlegi helyzetben. Ebben mi nők, általában jók vagyunk. Abban is, hogy jórészt tudjuk, mit kellett VOLNA tennie, mondania emberünknek két nappal ezelőtt. Orsi is tudta ezt. Anélkül, hogy leírnám a történetüket, sejthető, hogy ügyfelem tele volt ellentmondásokkal, mármint ami az érzéseit illeti. Az ebből következő kommunikáció, illetve az, amilyen (ki nem mondott) elvárásokat támasztott az új lovagjával kapcsolatban pedig finoman szólva is kaotikusra sikeredett. Sok férfitől hallom, hogy nagyjából ezen a ponton offol bele először a kapcsolatba.

Ismerős, ugye? Nem szeretek általánosítani, de mondhatnám, hogy Orsi tipikus nő. Amikor arra tereltem a szót, hogy hogyan legyen ez másként, milyen helyzettel, végeredménnyel lenne elégedetett itt most, a jelenben, ügyfelem már csak hümmögni tudott, mély hallgatásba burkolózva. Pedig ez az alap. Hogyan tudnád helyesen kommunikálni, amit szeretnél, ha te sem tudod, mi az?

Az első lépés tehát az asszertív viselkedés felé, hogy tisztában legyél saját magaddal, illetve a cél állapottal, amit el szeretnél érni, amivel elégedett lennél. A coaching folyamatnak is mindig ez a legsarkalatosabb és legnehezebb pontja.  

Az asszertív kommunikáció azt jelenti, hogy nehéz érzelmi szituációban tudjuk meghallgatni a másikat, képesek vagyunk kifejezni igényeinket, véleményünket, (akár negatív) érzéseinket anélkül, hogy manipulatív, passzív vagy agresszív üzemmódba váltanánk. Ennek alapfeltétele, hogy a saját és a másik igényeit is respektáljuk, figyelembe vesszük mindkettőnk érdekeit.

Az asszertív kommunikáció egyik legnagyobb ajándéka, hogy mivel úgy fejezzük ki érzéseinket, hogy nem akarjuk manipulálni vagy kontrollálni a másikat, annak megváltoztatására sem törekszünk. Így magunknak és a másiknak is megengedjük, hogy az legyen, aki.

Pánikra semmi ok, a fentiek nem vele született képesség, tulajdonság, hanem általában tudatos munka eredménye. És mielőtt még azt gondolod, hogy jó, de így „te maradsz alul” (miben is? J), vagy hülyére vesznek majd, kihasználnak, hát elárulom, épp hogy nem. Az asszertív kommunikáció segítségével megtanulsz majd nemet mondani, határokat tartani anélkül, hogy megbántanál embereket, magabiztosabban lépsz fel a saját érdekeid érvényesítéséért, és még a kritikád is úgy bukik ki majd belőled, hogy értő fülekre talál.

A következő bejegyzésben gyakorlati példákkal jövök majd.